Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
„…énekeljük el azt, hogy vége; nem járunk ki többet rétre, nem úszunk többet a strandon és nem borozunk már többet a gangon…” - Ballagás magazin
részletek »

Egy végzős gimnazista elköszönő beszéde

A Ballagási TutiMagazin szeretne segíteni Neked, hogy megtaláld a legjobb mottókat, idézeteket, verseket, videókat, leírásokat, ballagási híreket, történéseket, legfrissebb eseményeket, recepteket. Csemegézz és érezd jól magad Ballagási oldalunkon.
Ballagás magazin
Itt vagy: Ballagás magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
Egy végzős gimnazista elköszönő beszéde
Egy végzős gimnazista elköszönő beszéde
„…énekeljük el azt, hogy vége; nem járunk ki többet rétre, nem úszunk többet a strandon és nem borozunk már többet a gangon…”
Az idézett a Kispál és a Borz egyik dalának-soraiból sok helyen felcsendülhetnek: házibulin, vezetés közben a rádióból, koncerteken. Számunkra azért jelent most mégis picit többet, hiszen ilyen és ehhez hasonló dalokkal járt az udvart felkeresve tanárainkat, hogy búcsút vegyünk tőlük.

És igen, elénekeltük nekik, hogy vége. Énekeltünk most is, végigsétálva iskolánkon: latinul, magyarul, könnyeinket nyelve, kiszáradt torokkal, hálásan, örömmel; de semmiképpen sem közömbösen. Hiszen véget ért 4 hosszú közös év.


Vége? Vége! És még nem is tudjuk, hogyan fogytak el ennyire. Tegnap még tanulni jöttünk ide, ma pedig keserédes búcsú utunkat járjuk. Ünneplőt húz ma minden: a kapu virágban, a falak díszben. Tiszta fehérben a lelkünk, bár legbelül tudjuk talán, hogy ennyi volt, de senki sem hiszi még el igazán. Talán holnap már csak emlékezni térünk ide be...
Hirdetés

Kérdeztük ezelőtt mindig az éppen aktuális végzőst,: milyen utolsó évesnek lenni, rossz-e, fáj-e a végzős élet.Most, ahogy itt állunk talpig egyenruhában, útravaló tarisznyával a vállunkon, tudunk rá válaszolni, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai magyar embernek talán túl sok minden fáj, de végzősnek lenni még mindig feldolgozhatatlanul boldog és örömteli dolog.

Boldog és örömteli, hiszen idén avatják a szalagokat, ilyenkor válik legálissá a borozgatás a kitartó osztályfőnökökkel, és tanárainkkal ezekben a hónapokban kerülnek a legközelebb egymáshoz az osztálytársak, ilyenkor törnek ránk az igazi emlékek: a sok barát az udvaron, az ellenségek az emeleten, szerelmek a legnagyobb titokban... és biztos vagyok benne, nem sok más ilyen év van, amikor ugyanolyan sokat nevetne és szomorodna el az ember, mint tizenkettedikben.

Megfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Hiszen érezzük ősszel, hogy valami történik, bár nagyon-nagyon lassan. Télen, a szalagavató idején arra is rádöbbenünk, hogy a főszereplők is mi vagyunk. Aztán tavasszal, amikor feleszmélünk, amikor egyre jobban sietnek a percek, kapkodva próbálunk itt hagyni valamit magunkból.

Egy firkát a padon, egy mosolyt a tablóképen, egy utolsó utáni utolsó osztálykirándulást, egy botrányosan jó bankettet... És szinte rossz rádöbbenni, sokan, tudom, dacból, csak azért sem mondanák ki soha, hogy igenis nehéz búcsúzni, hogy hiányozni fog ez az egész Majori-lét.

Tovább megyünk.Ameddig tudunk, együtt, de ha elválaszt majd minket az élet, akkor is tudnunk kell visszanézni. Tudnunk kell honnan, kiktől és kikkel kezdtük el. Lesznek, akik többször, lesznek, akik csak egyetlen egyszer, de visszajövünk ide még. Ígérjük, találkozunk még.
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - ballagás, idézet, köszöntő, monológ, Kispál és a Borz
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2013-06-18 07:26:42
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü